Rég írtam. Hogy miért? Annak sok oka van.
A feszültség, a düh, a harag (és még sorolhatnám) viszont egyre jobban gyűlik bennem.
Páromon sem igazodom ki. Ma a Fürti nem jött, de közben a párommal telefonoztunk. Kiderült, hogy leánykája úgy döntött, hogy inkább egyenesen hazamegy, tanul, pihen. Nekem ez nem nagyon tetszett, mert tanulás nem sok lesz, pihenés annál több. Azért megkértem a páromat, hogy beszéljen leánykájával, hogy legalább elmosogathatna ha már hazament suli után. A válasz háborított fel, mert párom kikérte maguknak, hogy már megint mit akarok szegény gyerektől, elvégre azért megy haza, mert fáradt. Felvetettem, hogy akkor el kell vinni orvoshoz, mert nem normális, hogy mindig ennyire fáradt. "Akkor nekünk is el kell menni." Mivelhogy mi is fáradtak vagyunk - ha ez valaki előtt nem lenne egyértelmű. Kit érdekel az az aprócska különbség, hogy pl. én reggel 6-kor kelek, keltem a lányokat, közben rendbe teszem magam, elkészítem a tízóraikat, az este még forró maradékot bepakolom a hűtőbe, ha van időm akkor az esti mosást kiteregetem, esetleg az újabb adagot bepakolom, kicsi lányom szép hosszú haját kibontom, befonom, és rohanás suliba, majd a munka, és este 6-7 körül hazaérek. Akkor jöhet a főzés, vasalás, ha kell még egy kis tanulás a leánykámmal. Valamikor takarítani is kell, mert még a mosogatásban sem nagyon segítenek. Na jó! 10 alkalomból 1-szer a párom segít. Talán nem csoda, ha fáradt vagyok. Párom is egész nap hajt, mindketten idegeskedünk eleget. Nem csoda ha mindketten fáradtak vagyunk, de nem terülünk el a földön, nem nyüzsítünk.
Feltettem a nagy kérdést, hogy akkor más hasonló korú gyerek hogy bír különórákra, edzésekre és még ki tudja mire járni. És melette persze napi 10-20 percnél többet tanulni. Nem sok, de néhány hasonló korú "kamasz" van az ismeretségi körben, de ilyen fogú fáradtságot nem tapasztalok.
Mi ebből számomra a következtetés? Vagy valóban valami betegsége van a gyereknek ami miatt állandóan ilyen fáradt, vagy egyszerűen csak egy "lusta dög". Durva vagyok, de erre már mást nem tudok mondani. Az sem vigasztal, hogy a húga sem különb. Bár nem tudom ő mit csinál mikor a suliból hazamegy. A mozgásigényét ismerve nem "döglik meg", akár a földön kiterülve. Meg mivel ő inkább a szorgalmával éri el az eredményeit, ezért szinte biztos, hogy sokkal több időt tölt tanulással is.
Tegnap is nyüszítés volt a válasz arra, hogy munka után még egy helyre el kellett mennünk. Mikor hazaértünk bevonult a szobájába. Fel sem tünt neki, hogy párom még a kocsiban megállapította, hogy biztos lázas vagyok, és pihennem kellene ha hazaértünk. Ennek ellenére, rögtön irány a konyha, melegítettem a vacsorát, közben elkezdtem sütni a hétvégén kapott hurkát, bekészítettem a kenyérsütőbe a fiflinek valót, elkezdtem vasalni, közben leánykámmal még befejeztük a házi feladatot, aztán megetettem a társaságot (Fürtinek többször is szólni kellett, hogy jöjjön vacsorázni), bepakoltam a mosógépbe, mikor megkelt a tészta megcsináltam a kiflicskéket. Mindezt vasalás közben. Fürti csak arra volt képes, hogy közben kijött és odaadta a tornapolóját, hogy azt is vasaljam ki. 9 után kissé fáradtam dőltem az ágyba. Páromat megkértem, hogy beszélhetne leánykájával, hogy azért segíthetett volna valamit. Erre szinte biztos nem került sor tegnap este sem.
Vasárnap nagylelkűen néhány ruhadarabját kivasalta a Fürti, miközben egyfolytában sipákolt, hogy össze-vissza égeti magát. Közben azért rá kellett szólnom, hogy ha TV-t néz akkor húzza ki a vasalót, meg döntse el, hogy vasal, vagy SMS-ezik. Nem számított hogy a vacsora elkészítése közben még vasalni akartam. Mire felszabadult a vasaló már nem volt energiám vasalni. Ennek persze az az előzménye, hogy volt egy nagyon csúnya veszekedés a mosogatás miatt. Akkor sem akart a Fürti velünk jönni, mert "csak". Direkt a párom kérte meg, hogy a tányérokat, evőeszközöket, poharakat mosogassa el. Képes volt az apjának is azt mondani, hogy nem is mondtuk neki. Akkor is kikattantam. Csináltam egy beosztást, hogy kinek milyen munkából kellene kivennie a részét. A Fürtinek a mosogatásban kellett volna segíteni, meg néha összesöpörni, leánykámé lett a fürdő teljes rendben tartása. Fürti kikérte magának, hogy ő nem mosogat, inkább vasal. De azt sem akarja csinálni.
Előtte már volt több vita is a ruhái miatt, amiket már nem is teszek a vasalnivalók közé, gyürötten, ahogy van beteszem a szobájába.
De hétvégén veszekedés lett abból is, hogy a vasalódeszkán ott volt leánykám néhány kis cucca, amit a Fürti csak az ajtajába ledobott. Ezért is mit háborgok? Nem is tudom? Feltettem a kérdést, hogy akkor ezek után nekem is csak a Fürti ajtajában le kellene dobnom mindent? Ő miért teszi ezt, mikor mi rendesen letesszük a szobájában ami oda való?
Párom hatalmas lelkiismertfurdalást érez, mert kisebbik lányát kicsit szájon legyíntette, mivel az egyfolytában a f...-t emlegette. Amilyen hisztis rögtön nekiállt bőgni, mintha valóban egy hatalmas nyaklevest kapott volna, mint amit érdemelt volna azért a mocskos beszédért.
Anyjuk is kiakasztó. A hosszú hétvégére nem kaptuk meg a lányokat, de hétköznapra igen. Mikor mi dolgoznuk, ő meg otthon volt. Minek az eszét használni? Vagy ez is csak kiszúrás a másikkal. A lényeg az, hogy 4 különböző menüből lehetett választani, persze Csingilingnek egyik sem tetszett, mikor már leadtuk a rendelést, és a levest is megettük, akkor a Fürti is elkezdett variálni. Aztán még a leves előtt elhangzott a kérdés, hogy "Ha itt végeztünk elmegyünk pizzázni?" Kissé beolvastam a Csingilingnek, akárcsak azért hogy nekünk dologozni kell, és nincs idő a városban csavarogni ebéd után.
Persze volt más is ami miatt nagy veszekedések voltak. A Fürtivel az anyja egy kicsit elment pár hete csavarogni. Párom vidéken volt. Már zárni kellett, ezért felhívtam a Fürtit, hogy merre járnak, mikor adja le az anyja, mert mi mennénk az anyukámhoz. Nyöszörgés és nem tudom volt a válasz. Alighogy megérkeztünk az anyuhoz párom felháborodva hívott, hogy miért nem veszem fel a telefont ha a Fürti hív. Este miután mindkettőnk telefonját leellenőrite beismerte, hogy valóban nem hívott a Fürti. Viszont ahogy beszélt velem az a .... inkább nem minősítem, mert még most is nagyon dühít. Szóval közölte, hogy az irodától nemmessze várnak, mert anyáék mennének a vonatra, és hol vagyok, meg azonnal menjek érte. Én meg közöltem vele, hogy nekem ne parancsolgasson, meg negyedórával korábban is tudhatták volna hogy mikor megy a vonat, és különben is, még szinte le sem ültünk az anyunál, és az ő kénye-kedve szerint nem fogok ugrálni. Ebből balhé lett, hogy én milyen szemét vagyok, hogy nem várom a gyereket, hagyom, hogy az utcán legyen. Persze 10 perc séta lett volna, hogy az anyuhoz jöjjenek. Illetve mikor érdeklődtem távvolléte felöl akkor is meg lehetett volna ezt mondani. És akkor 10 perccel később indulunk, és útközben felszedjük a Fürtit is.
Aztán volt vita azon is, hogy a szennyes között volt a Fürti fél pár cipője. Most nyugodtan fel lehet tenni a kérdést, hogy hogy került oda? Rejtéj! Hiába adtam többször vissza már egy farmert, hogy szedje ki belőle az övet, mert azt nem biztos hogy jó lenne kimosni. Most is övvel együtt került vissza. Ezek után kimosom a bőrövet is, amiből megint hatalmas durrogás lesz, hogy milyen hülye, bunkó vagyok.
Aztán érdekes az is, hogy párom folyamatosan veszekszik drága lányával, de nem képes beismerni, hogy azért ez így nem normális. Ezt mind azért nem lehet a kamaszodásra fogni.
Már utálok hazamenni. Most is ott tartok, hogy legszívesebben a mosogatóból minden tányért és poharat jól földhözcsapkodnék, hogy akkor nem kell segíteni, aztán ehetünk akár a földről is, ha csak ennyire segítenek, ennyire becsülik a munkámat. Bár akkor főznöm sem kell.
Nagyon pocsékul érzem magam. Megint közeleg az este. Biztos újra belázasodtam, nagyon fázom is. Nevethetnékem van ha arra gondolok, hogy pénteken este, mikor kezdtem lerobbanni, és megkaptam, hogy akkor feküdjem ki magam, a kérdésemre, hogy akkor ki fog engem ápolni, párom válasza az volt, hogy "majd mi". Hát igen... ápolnak azzal, hogy a sok munkában jól izzadjam ki magam. Tegnap mikor végre ágyba jutottam, és meg akartam fagyni, még egy teát sem kaptam
